Októberi élményeim

Lassan október felénél járunk. Szeretem ezt a hónapot. (is) A színeit az illatát. A hétvégék a legjobbak amikor ráérősen ébredünk és a reggeli kávé után sétálunk egy jót a kutyával. Többnyire hármasban. Mi a férjemmel és persze a kutya. A gyerekek (már aki éppen otthon van) ilyenkor bepótolják az elmaradt alvást. Belehúznak ahogyan azt mondani szokták.

Ha már október akkor nálunk elérkezik az idő a "latákiás zegernyék" ideje. Mi hívjuk igy férjemmel a csípősebb ködösebb őszi estéket. Ilyenkor megtömi a pipáját és nagyot sétálunk Brúnóval. Nagy kegy a gyerekek részéről, ha esetleg csatlakoznak hozzánk. Nem sűsűn teszik.

A városi élet után a falusi környezet annyi meglepetést szépséget ad amit eddig nem is hittem volna. a mik környékünkön még nincs közvilágítás. A falu utolsó kivilágított utcája jó pár száz méter, így aztán a fényszennyezést sem érezzük még igazán. persze ennek vannak tagadhatatlan hátrányai is. Nagyobbik fiam 6-ra jár dolgozni. Sajnálom szegényemet reggelente. Amikor ezt kifejtettem neki nem kis anyai részvétet mutatva csak annyit mondott: Anya viccelsz? Olyan csillagos eget amilyent én látok kevesen látnak. Nincs ezzel semmi gond. " Javasoltam neki a zseblámpát, azt mondta, hogy félelmetesebb egy kis részre világítani mint sötétben menni. Ő tudja:-D

Aztán ott vannak a reggelek. A szobánkon van egy "napfelkelte néző ablak" amin keresztül reggelente olyan látványban van részem, mintha másik bolygón lennék. Köd, fehéres szürkés minden és egy nagy narancsszínű gömb bújik elő a távoli házak takarásából. Szürke fényképen egy égő golyó. Csodálatos. Próbálom majd megörökíteni egyszer.

Házon belül is szépen alakulgatunk. Elkészült a konyhám aminek fontos részét képezi az alábbi képből sikeresen megvalósított díszcsempe. A fotójával tartozom egy kedves Bea nevű keramikusnak. A lehetetlent felülírva sikerült megvalósítani férjem nagy vágyát. Hogyugyanis: Legyen malac a konyhában. Hát van . Majd mutatom, addig csak találgasson aki erre jár, mi is lett a sorsa az alábbi képnek:-D

Rendeltetési helyükre kerültek a még

hónapokkal ez előtt készített kéztörlőim is. Másik blogomban megmutattam őket.

Ma olvastam Napmátka férjének a blogján a ritmusról. Lassan kialakul a mi saját ritmusunk is ami nem kis bánatunkra néha nehezen illeszthető bele a reggeli készülődésbe, munkába indulásba. Olyan jó lenne reggel tovább ébredezni, nézni az ablakból a pár száz méterre lévő tanyának semmiképpen sem nevezhető gazdaságot (vagy mit?) Szinte mindig ugyan abban az órában megjelennek a lovak a kerítés mellett. Legelésznek, futkosnak egy kicsit , hallani a nyerítésüket. Aztán Józsi bácsi aki gondoskodik az állatokról kiabál egy kicsit a tehenekkel-, minta számítana valamit,- hogy merre is kellene menniük. Nehéz így elindulni. annyi lenne a néznivaló:-) A saját ritmusunkban.