Igazából nem hinném, hogy fából van a tornya de ez most nem is számít. Ami számít, hogy szép barátságos hely és ma ,ezekben a percekben tűzik ki a földmérők (vagy kik) a házunkat. Elkezdődik hát. Rettentően boldog vagyok és hihetetlenül szomorú. Este csak apunak tudom elmondani...
Annyira vágyítunk a vidéki életre, sokáig olyan távolinak tűnt, most meg itt van a maga valóságában. Harkán annyi minden más mint városban. Az utcán köszönnek egymásnak az emberek. Férjem a minap bement az önkormányzatra, hárman, vagy négyen voltak a jegyzővel és a polrármesterrel együtt. A polgármester felállt, kezetfogtak, eligazította, kikísérte. Amolyan ráérősen mosolyogva történt minden. Hihetetlen.
Kezdek gondolatban felkészülni a vidéki életre. Ha egyáltalán lehet erre készülni. Nagy naívan azt hittem , hogy a hétvégén, a fiaim által felásott, feltört kis földbe már magokat vethetek. A férjem persze elvitt magokat vásárolni, mosolygott, mosolygott a nagy lelkesedésemtől. Aztán kimentünk a telekre és szembesültem a ténnyel. Ez a föld még alkalmatlan. Tele van nagy göcsörtökkel, lazítani kell kiszedni belőle a fűcsomókat. A magok még pihennek, várnak. A tervem egy akkora veteményes ami ellátná a családot zöldséggel, gyümölccsel. megoldódna a befőzés előtti problémám is, miszerint honnan és mit lehet venni, szerezni. Persze tudom, hogy a gyümölcsfáknak is kell pár év mire bőséges termést hoznak. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése