Amit a természettől kaptunk

Megpróbálom nekidurálni magamat a blog írásra. Ezzel is múlnak a percek az órák anyukám nélkül. Másrészt megörökítek sok dolgot ami most talán úgy tűnik örökre fennmarad, de biztosan jó lesz idővel visszanézni. Persze ezen is gondolkodtam. Mi (én is) mai emberek fogjuk, bekapcsoljuk a számítógépünket és írunk. Na és mi van ha összeomlik a rendszer ahogyan azt mondani szokták? Lehet, hogy naplót kellene vezetnem?

Na de vissza a természethez... ami az építkezést illeti startpisztoly a kézben...:-D , de vizuálisan már áll a ház és a növényekről álmodunk. Ha az ember lánya és annak férje vesz egy telket akkor körülnéz. A természet itt is ott is ajándékokkal kedveskedik. Az első ami feltűnt, hogy a hátsó telekhatárnál két rövidebb sávban veresgyűrű som bokrok vannak.

Mi csak viccesen rekettyésnek hívjuk. ez a mi saját rekettyésünk. Mivel mögöttünk egyenlőre csak egy csodálatos tisztás, rét van és úgy tudni ez így is marad, úgy döntöttünk, hogy a fiúk kirakják kerítésen kívülre. Családom három izmos férfitagja erre vállalkozott. Majd kiderül mi lesz belőle. Azért tűnik jó ötletnek, mert látványnak szép, a madarakat csalogatja és élő kerítésként is szolgálhat.
A másik találmány egy nagy kedvencem ami szintén a telekhatáron van egy vadrózsa bokor. Ez persze nem fedezi majd a téli csipkebogyótea igényünket, de azért örülök neki. A harmadik növényünk ajándék a ház tervezőjétől. Saját babérlevelű fűzfájából nyesett le ágakat. Ezeket csak le kellett bökni. Remélem lesz belőlük valami .