...amiben természetesen nem halat kell sütni.
De nem ám, hanem finom sütiket. A recept most lemaradt, de egyszerű kevert tésztáról van szó, nem bonyolult. Ha kisült villával megböködöm még azon forrón és citromlevet facsarok a tetejére. A formát Mamától (anyósoméktól) kaptam szülinapomra és már a testvérkéje is hozzám úszott. Nem teljesen egyformák de egyformán szépek. Régiség kereskedőnál szerete őket legnagyobb örömömre.
Kicsit tartottam attól, hogy esetleg letapad a tészta sütés közben, hiszen ezeket a régi formákat még nem vonták be tapadásgátló réteggel, de az aggodalmam felesleges volt. Olvasztott vajjal vagy rámával kikentem, kenyérmorzsával hintettem meg és gond nélkül ki lehetett burítani a tésztát sütés után szinte azonnal.
Itt almáspite társaságában.
Az utolsó kép egyébként árulkodik a manapság szokásommá vált hétvégi időtöltésemről. Ezen a hétvégén készült egy becsületes adag töpörtyűs pogácsa (férjem szerint egészen jó...:-) egy gőzölt puding és egy "halacsak is. És hogy mi maradt belőle mára? Nem sok minden.:-)
Én nem vagyok nagy sütős, inkább a kevert tésztákat meg muffinokat szeretek sütni, mert az egyszerűbb, de most rákattantam arra, hogy bonbont meg macaront akarok csinálni! Nem hiszem,hogy normális vagyok!
VálaszTörlésA forma nagyon csinos. Úgy érzem, te szereted Anyósodat!? :)
Én nem tudok sütni így csak bámulom a finomságokat:) Szép a tálca is!
VálaszTörlésZsuzsa, igen én szeretem anyósomat :-)) A macaronnal én is szemezek de túl nehéznek tűnik. Ráadásul én mindig csúnya sütiket készítek. A macaron meg macerás:-) A bonbonnal próbálkoztam és fincsi lett. A gyerekek nem akarták elhinni hohy én készítettem.
VálaszTörlésÉva, ezek nem bonyolult sütik. Nekem is a főzés inlkább az erősségem.
VálaszTörlés