Anyák napjára emlékezve.

Ma találtam rá Márta blogjára. Talán jobb is hogy kicsit késve és nem anyák napja előtt. A hatás persze így sem maradt el. Virágot gondolatban vittem Édesanyámnak. A fényképe mellé persze tettem egy kis vázába a mezőn szedett virágokból. Így emlékeztem , mint minden nap.    
...Márta verset írt édesanyjához. Olvassátok

Néha még ébren álmodom

nekem szólsz

szemeddel nézek szét

az aranyosan fénylő

dunai kertben

hová nem léptél be

egyedül sosem

ha földre hullanak

kora tavaszi szirmok

rád gondolok

titkos könnyeim

virágkehelybe hullanak

minden új növény

bimbózó palánta

kertünkön át cikkanó

parányi madár

ma tavaszt hirdet

s én hajlott hátad

már nem láthatom soha

gyermek voltam vénen is

gyermek és ostoba

virágok fény

illat és fellegek

segítenek sohasem feledni

kertedben időző

fáradt tekinteted.