2011. május 5., csütörtök

Anyák napjára emlékezve.

Ma találtam rá Márta blogjára. Talán jobb is hogy kicsit késve és nem anyák napja előtt. A hatás persze így sem maradt el. Virágot gondolatban vittem Édesanyámnak. A fényképe mellé persze tettem egy kis vázába a mezőn szedett virágokból. Így emlékeztem , mint minden nap.    
...Márta verset írt édesanyjához. Olvassátok


Néha még ébren álmodom
nekem szólsz
szemeddel nézek szét
az aranyosan fénylő
dunai kertben
hová nem léptél be
egyedül sosem

ha földre hullanak
kora tavaszi szirmok
rád gondolok
titkos könnyeim
virágkehelybe hullanak

minden új növény
bimbózó palánta
kertünkön át cikkanó
parányi madár
ma tavaszt hirdet

s én hajlott hátad
már nem láthatom soha
gyermek voltam vénen is
gyermek és ostoba

virágok fény
illat és fellegek
segítenek sohasem feledni
kertedben időző
fáradt tekinteted.

2 megjegyzés: